Oldmachines.ini.hu Az előző évezred számítógépei

PRIMO A-64 és B-32 
 

A Microkey Kftt.-t (Kutatási Fejlesztési Termelési Társulás) 1983-ban alakította a SZTAKI az Elektomodul és a Sárisápi "Új Élet" MgTsz. A társulás egy éves fejlesztési munka után 1984 tavaszán jelentette be a nyilvánosságnak, hogy egy egyszerű és olcsó otthoni számítógép gyártásába kezd. Ez a számítógép a PRIMO volt. 1986-ig a gyártás befejezéséig összesen mintegy 7000 darab készült belőle, ebből 1000 darab valódi billentyűzettel.

A gép eredeti (vagy inkább munka-) elnevezése MICROTER volt, a gyártó cég nevének és a computer szónak összevonásával, a tápegység fantázianeve pedig ENERGOTER volt. Később ezeket a neveket (a forgalomba hozatal előtt) PRIMO-ra és a a prózai PSU-ra változtatták. A gép dobozára (valószínűleg adminisztrációs hiba folytán) a MICROTER nevet nyomtatták. A tápegység pedig a garancialevélen szerepel ENERGOTER néven.

A gépben a Z80-as processzor NDK megfelelője (U808) ketyegett és háromféle memóriamérettel forgalmazták (16K, 32K, 48K RAM). A hozzá csatlakoztatható perifériákat a TV és a magnó jelentette, bár az alaplapon van bővítő port,az A sorozatnál nincs nyílás a hátlapon.
A gép elnevezése a RAM és ROM memória méretét adta meg, azaz pl. a PRIMO A-64 16K ROM-ot és 48K RAM-ot tartalmazott.
A grafikai lehetőségek 192x256 képpontra korlátozódtak, fekete-fehér színekben. Érdekesség, hogy a gépnek nem volt külön karakteres és grafikus üzemmódja a szöveges és grafikus adatok szabadon keveredhettek a képernyőn. Az képernyőre egyébként 16 sorba, soronként 42 karaktert lehetett írni. A kép előállításának feladatát a CPU látta el, érdekes módon a CPU-n kívül más funkció áramköröket nem találhatunk a PRIMO-ban, a technikai design igen ötletes, mondhatni egyedülálló a maga nemében (Összemérhető a ZX80 forradalmian új felépítésével)

A gép belsejébe tekintve szocialista gyártmányú áramköröket találunk, kézzel beforrasztva az alaplapba. Az MgTsz mint összeszerelő üzem mély nyomokat hagyott a belső kivitelezésen. Erre jó példa az alumínium lemezből lemezollóval kivágott és összeforrasztott modulátor doboz, ragasztóval felerősítve a műanyag házba.

Az A változat billentyűzete maga a "tökély", kapacitív elven működő "érintős" kivitel. Nincsenek mozgó alkatrészei, nem koszolódik, igaz használni sem nagyon lehet.

Egy szaklapban a következő jelent meg a PRIMO billentyűzetéről : "Tartok tőle, hogy nem is beszélhetünk billentyűzetről, hiszen billentyűnek nyoma sincs a gépen, kivéve talán a RESET gombot. Beszélhetünk azonban tappantyúzatról, masszírozantyúzatról és idegbajról amit kapni lehet tőle. Attól tartok akik "hamar megkedvelték" ezt a tappantyúzatot, gyorsan megbarátkoznának a keserű cukorral, hagymás nápolyival és talán a mákos pacallal is"   

Az első sorozat hiányosságain próbált meg enyhíteni a B sorozat, ahol a fólia tasztatúrát felváltotta egy valódi nyomógombos billentyűzet, kialakították a hátsó busz csatlakozó nyílását és két plusz I/O port is helyet kapott a hátlapon. Ebből a változatból mindössze 1000 darabot gyártottak, a gyűjteményemben lévő példány a 250-es sorszámot viseli és a garanciajegy tanúsága szerint 1985.XII.27-én gyártották. (Hiába akkor még dolgoztak az ünnepek között is :)

A gépek szervizelését a GELKA vállalta, az egyik szaklapban készült interjúban a szerviz vezetője megemlíti az általuk C változatnak nevezett PRIMO-t amely közvetlenül képes kezelni a Commodore 1541-es floppy-t. Ebből a változatból mindösszesen 100 körül készült.

A BASIC-et a SZTAKI-ban fejlesztették és kategóriájában az egyik legjobban sikerült darab volt. A kézikönyv scannelése és szöveggé alakítása folyamatban van, ha elkészült akkor ezt az oldalt fogja gazdagítani.