PRIMO A-64 és B-32
A Microkey Kftt.-t (Kutatási Fejlesztési Termelési
Társulás) 1983-ban alakította a SZTAKI az Elektomodul és a Sárisápi
"Új Élet" MgTsz. A társulás egy éves fejlesztési munka után
1984 tavaszán jelentette be a nyilvánosságnak,
hogy egy egyszerű és olcsó otthoni számítógép gyártásába kezd.
Ez a számítógép a PRIMO volt. 1986-ig a gyártás befejezéséig összesen mintegy 7000 darab készült
belőle, ebből 1000 darab valódi billentyűzettel.
A gép eredeti (vagy inkább munka-) elnevezése MICROTER volt, a gyártó
cég nevének és a computer szónak összevonásával, a tápegység fantázianeve
pedig ENERGOTER volt. Később ezeket a neveket (a forgalomba hozatal előtt)
PRIMO-ra és a a prózai PSU-ra változtatták. A gép dobozára (valószínűleg
adminisztrációs hiba folytán) a MICROTER nevet nyomtatták. A tápegység
pedig a garancialevélen szerepel ENERGOTER néven.
A gépben a Z80-as processzor NDK megfelelője (U808)
ketyegett és háromféle memóriamérettel forgalmazták (16K, 32K, 48K
RAM).
A hozzá csatlakoztatható perifériákat a TV és a magnó jelentette, bár
az alaplapon van bővítő port,az A sorozatnál nincs nyílás a hátlapon.
A gép elnevezése a RAM és ROM memória méretét adta meg, azaz pl. a
PRIMO A-64 16K ROM-ot és 48K RAM-ot tartalmazott.
A grafikai lehetőségek 192x256 képpontra korlátozódtak, fekete-fehér
színekben. Érdekesség, hogy a gépnek nem volt külön karakteres és
grafikus üzemmódja a szöveges és grafikus adatok szabadon
keveredhettek a képernyőn. Az képernyőre egyébként 16 sorba, soronként
42 karaktert lehetett írni. A kép előállításának feladatát a CPU látta
el, érdekes módon a CPU-n kívül más funkció áramköröket nem találhatunk
a PRIMO-ban, a technikai design igen ötletes, mondhatni egyedülálló a
maga nemében (Összemérhető a ZX80 forradalmian új felépítésével)
A gép belsejébe tekintve szocialista gyártmányú
áramköröket találunk, kézzel beforrasztva az alaplapba. Az MgTsz mint
összeszerelő üzem mély nyomokat hagyott a belső kivitelezésen. Erre
jó példa az alumínium lemezből lemezollóval kivágott és összeforrasztott
modulátor doboz, ragasztóval felerősítve a műanyag házba.
Az A változat billentyűzete
maga a "tökély", kapacitív elven működő "érintős"
kivitel. Nincsenek mozgó alkatrészei, nem koszolódik, igaz használni
sem nagyon lehet.
Egy szaklapban a következő jelent meg a PRIMO
billentyűzetéről : "Tartok tőle, hogy nem is beszélhetünk
billentyűzetről, hiszen billentyűnek nyoma sincs a gépen, kivéve talán
a RESET gombot. Beszélhetünk azonban tappantyúzatról, masszírozantyúzatról
és idegbajról amit kapni lehet tőle. Attól tartok akik
"hamar megkedvelték" ezt a tappantyúzatot, gyorsan megbarátkoznának
a keserű cukorral, hagymás nápolyival és talán a mákos pacallal
is"
Az első sorozat hiányosságain próbált meg enyhíteni
a B sorozat, ahol a fólia tasztatúrát felváltotta egy valódi nyomógombos
billentyűzet, kialakították a hátsó busz csatlakozó nyílását és
két plusz I/O port is helyet kapott a hátlapon. Ebből a változatból
mindössze 1000 darabot gyártottak, a gyűjteményemben lévő példány
a 250-es sorszámot viseli és a garanciajegy tanúsága szerint
1985.XII.27-én gyártották. (Hiába akkor még dolgoztak az ünnepek között
is :)
A gépek szervizelését a GELKA vállalta, az egyik szaklapban készült
interjúban a szerviz vezetője megemlíti az általuk C változatnak
nevezett PRIMO-t amely közvetlenül képes kezelni a Commodore 1541-es
floppy-t. Ebből a változatból mindösszesen 100 körül készült.
A BASIC-et a SZTAKI-ban fejlesztették és kategóriájában
az egyik legjobban sikerült darab volt. A kézikönyv scannelése és szöveggé
alakítása folyamatban van, ha elkészült akkor ezt az oldalt fogja
gazdagítani.