Oldmachines.ini.hu Az előző évezred számítógépei

ht_reno1.jpg (62041 bytes)
ht_reno2.jpg (54255 bytes)
ht_reno3.jpg (56760 bytes)
ht_reno4.jpg (64816 bytes)
ht_reno5.jpg (63598 bytes)
ht_reno6.jpg (54228 bytes)
ht_reno7.jpg (35759 bytes)
ht_reno8.jpg (57542 bytes)
ht_reno9.jpg (56346 bytes)

Mi van a VC-20 billentyűzetében ?
KOSZ !feluj_vc20bill.jpg (119080 bytes)

Processzor csere egy VC-20-ban
feluj_iccsere1.jpg (150833 bytes)
feluj_iccsere2.jpg (127573 bytes)feluj_iccsere3.jpg (106688 bytes)

Felújítás


A számítógépek a legritkább esetben kerülnek makulátlanul az ember birtokába. Legtöbbjük évekig fekszik a szekrény mélyén, vagy egy raktár poros polcán. Másokon látszik, hogy sokat használták, zsíros ragacsos a billentyűzet és a ház, látszanak a kávényomok és a cigarettahamu.

A külső mellett a belső sem mindig szívderítő látvány, ha ventillátoros hűtésű a gép akkor vastag porrétegre, porcicákra és más szemétre számíthatunk. Nem ritkán, főleg ha pincében, garázsban állt a gép, találunk bogárhullákat, egérürüléket.

Ahhoz, hogy a gép a gyűjtemény megbecsült darabja legyen (és házastársunk ne illesse szemétdomb kifejezéssel a gyűjteményt) a hozzánk került darabokat fel kell újítani.

A felújítás két részre osztható, a tisztítás, vizuális jellegű munkák és az elektronikai felújítás.

A ház

Először kezdjük a házzal és a billentyűzettel. Bontsuk szét a gépet a lehető legapróbb (még összeszerelhető) darabokra. A ház általában két vagy három darabra szedhető szét. (A HT esetén három) Ezekkel a darabokkal vonuljunk el a fürdőszobába és meleg folyóvíz alatt háztartási tisztítószerrel pucoljuk meg. A makacsabb szennyeződéseket súrolókefével távolíthatjuk el. Érdes műanyag felületeket (pl. A Commodore 64 háza) használhatunk folyékony súrolószert (pl. Ziff). Vigyázzunk a szitázott feliratokra, címkékre nehogy ledörzsöljük őket. Ezeket a feliratokat nedves mosószeres ruhával tisztíthatjuk. Ha már tiszta a ház akkor melegvízzel alaposan öblítsük át és tegyük félre száradni

Billentyűzet

Amíg a ház szárad vegyük kezelésbe a billentyűzetet. Elsőnek írjuk le a kiosztást, ez hasznos lesz az összerakásnál. Majd a billentyűzetet is szedjük szét minél kisebb darabokra. Ha „igazi” billentyűzettel van dolgunk akkor a gombsapkákat egyesével szedjük le. Régi, masszív kivitelű billentyűzetek esetén egy csavarhúzóval pattintsuk le őket. Az újabb „gyengébb” kivitel esetén kampós (IC kiemelő) csipesszel függőleges irányba húzva vegyük le a gombsapkákat, mivel ezeknél a rögzítő csap a gombsapkából nyúlik ki és könnyen letörhet. (Tipikusan ilyen a Plus/4 billentyűzete)

Ha a gombsapkákat leszedtük, akkor a billentyűzet alját megbontva teljesen szedjük szét azt. Találhatunk nyomtatott áramköri lapra mart érintkezőket, szénréteggel bevonva vagy aranyozva. Spectrumhoz hasonló fóliaérintkezőket, vagy egyedi nyomógombokat és mindenképpen rengeteg koszt. Az első két típust alkoholos törlőruhával tisztíthatjuk meg, vigyázzunk, hogy a szénréteggel bevont érintkezőket csak gyengéden töröljük át, le ne oldja az alkohol a teljes bevonatot. A fóliaérintkezőkkel nem sokat tehetünk, mivel megbonthatatlan egységet képeznek. Ha szerencsénk van akkor a fólia sértetlen. A Sinclair gépek (Speccy, QL) esetében sajnos a korral járó jelenség a fólia oxidálódása és a vezetőréteg törése. Ha ilyet találunk akkor megpróbálhatunk cseredarabot beszerezni, vagy egy másik elektronikusan hibás gépből, vagy a kevés eredeti alkatrészeket forgalmazó külföldi cégtől. Egyes billentyűzetek esetében (pl. CBM) forrasztott kapcsolókat is találhatunk (caps lock). Ezeket óvatosan forrasszuk ki.

A gombsapkákat zsíroldó tisztítószeres vízbe áztassuk, majd egyesével dörzsöljük le róluk a szennyeződéseket. A billentyűzet más műanyag elemeit a házhoz hasonló módon varázsolhatjuk tisztává.

Ha a billentyűzet minden eleme tiszta és megszáradt akkor szereljük össze, lehetőleg ügyelve a kiosztásra.

Tápegység

A ház és a billentyűzet után jöhet az elektronika. Kezdjük a tápegységgel. Először húzzuk ki a konnektorból ! Ha külső kivitelű, akkor szedjük szét, persze csak ha lehet. A CBM műgyantával kiöntött tápjaival nem sokat tudunk tenni. A szétszedhető tápegységekből sűrített levegővel fújjuk ki a port, a makacsabb szennyeződéseket puha ecsettel távolítsuk el. Alaposan vizsgáljuk meg a szűrőkondenzátorokat, ha felpuffadtak vagy kifolytak akkor cseréljük ki őket. A forrasztásokat is ellenőrizzük, mozgassuk meg az alkatrészeket, egyes alulméretezett tápegységeknél az egyenirányító diódák megolvaszthatják a forrasztást, ami rideggé válik és érintkezési hibát okoz. Ha van a tápegységben biztosíték akkor annak érintkezőit finom dörzspapírral tisztítsuk meg az oxidációtól, és ha már arra járunk akkor nézzük meg nem-e szakadt a biztosíték. Ha mindent átnéztünk, akkor rakjuk össze a tápegységet és kapcsoljuk be, a kivezetéseken mérjük meg az üresjárati feszültségeket, amelyek nem lehetnek 10%-al nagyobbak a normálisnál. Ha van oszcilloszkóp a közelben akkor nézzük meg az egyenfeszültségek valóban simák-e, az egyenirányító diódák hibája esetén negyed vagy fél színuszgörbéket láthatunk. (ilyenkor az üresjárati feszültség sem stimmel).

Elektronika

A tápegység után az elektronikát vegyük kezelésbe. Bár a TTL áramkörök nem nagyon érzékenyek, azért gondoskodjunk a földelésről, hogy a sztatikus elektromosságot elvezessük. A legjobb a földelt csuklópánt, de ennek hiányában az is megteszi, ha pl. A radiátor csapját vagy valamilyen más fémes részét megfogjuk a munka kezdetekor. Sűrített levegővel és szükség esetén puha ecsettel távolítsuk el a port és más szennyeződéseket. A foglalatban lévő IC-ket nyomjuk a foglalatba, ha látható sérülést, megégett alkatrészt etc. nem találunk akkor egyenlőre ne piszkáljuk tovább az elektronikát. Ha a gépben beépített mechanikus eszköz (floppy drive, magnó) van akkor azt szintén sűrített levegővel portalanítsuk. A magnó vagy floppy fejét alkoholba mártott fültisztító pálcikával tisztítsuk meg az esetlegesen rárakódott szennyeződésektől.

Ha ezzel is megvagyunk, akkor rakjuk össze a gépet, de a házat rögzítő csavarokat még ne csavarjuk be. Csatlakoztassuk a monitort vagy a TV vevőt, vegyünk egy nagy levegőt és kapcsoljuk be a gépet. Ha a gép bejelentkezik akkor a felújítás befejeződött. Kapcsoljuk ki a gépet és csavarozzuk össze a házat.

Hibakeresés

Ha a gép nem jelentkezik be akkor bizony gondban vagyunk, kezdhetjük a hibakeresést. Ha az adott gépből van egy működő példányunk akkor próbálkozzunk a főbb alkatrészek ( processzor, video processzor, ROM) cseréjével, persze csak ha foglalatban vannak. Ha gép bejelentkezik, de szemetes a képernyő vagy lefagy, akkor lehet RAM hiba az ok. 5 perces járatás után nézzük meg a RAM IC-k hőmérsékletét, ha van közöttük hibás akkor az érezhetően melegebb. A régebbi gépeknél (pl. HT) a processzor hibája esetén is kapunk képet, csak szemeteset, mivel a video RAM nem inicializálódik.

Ha erős gyanú merül fel egy IC-vel kapcsolatban és van cseredarab, de az IC nincs foglalatban akkor nekifoghatunk a kiforrasztásnak. A művelethez forrasztópákára, csípőfogóra, csipeszre és ónszippantóra lesz szükségünk. Akármennyire is fájdalmas, a beforrasztott IC-t fel kell áldoznunk az áramköri lap védelmének érdekében. Csípőfogóval vagy erős ollóval vágjuk el a lábait, majd a lábcsonkokat egyenként forrasszuk ki. A művelet jóval egyszerűbb, ha az áramköri lapot óvatosan (pl. Két gumidarab közé) satuba fogjuk. A lábcsonkok kiforrasztása után a forrszemeket ónszippantóval tisztítsuk meg a felesleges forrasztóóntól, minden lyukon át kell látnunk. Eztán helyezzük be a foglalatot és a lábakat egyesével forrasszuk be. Ellenőrizzük, hogy nem folyt-e meg az ón, és nem okoz-e rövidzárlatot. Ha megvagyunk helyezzük a foglalatba az IC-t, rakjuk össze a gépet és „nézzük meg mit csináltunk”.

Ha az IC-k csereberéjével nem jutunk eredményre akkor a hiba komolyabb és nem igazán lehet általános hibakeresési eljárást adni rá. Ilyenkor kellene elővenni a mikroelektronikai ismereteket. a logikai szintjelzőt esetleg analizátort és a gép kapcsolási rajzának birtokában részletes hibakeresést folytatni.

Persze eddig igen ritkán jut el az ember. Az esetek nagy többségében a tisztítás után a gép tökéletesen működik és a gyűjtemény megbecsült darabjává válik.

Sztori

Körülbelül két éve őrizgettem egy Commodore VC-20-at a szekrény mélyén. Meg voltam győződve róla, hogy a VIC-I tönkrement benne. Azaz gyakorlatilag javíthatatlan, mivel ezt az IC-t lehetetlen beszerezni. Bekapcsoláskor egyáltalán nem adott ki képet, de még szinkronjelet sem Aztán nemrég kaptam egy másik VC-20-at amelyik tökéletesen működött, gondoltam teszek egy próbát az alkatrészcserés módszerrel. Érdekes módon hiába cseréltem ki az összes fontos alkatrészt a gép csak nem akart működni. Nem maradt más, mint az ftp.funet.fi/cbm -ről letölteni a kapcsolási rajzot és egy oszcilloszkóppal felszerelkezve nekilátni a hibakeresésnek. A VIC megfelelő lábain bekapcsolás után megjelentek a  videojelek, de a kimenetre már nem jutottak el. Kb. 1 órányi mérés után kiderült, hogy csak az egyik videó erősítő tranzisztor ment tönkre, kicserélve a gép tökéletesen működött. A tanulság, hogy nem mindig a processzor vagy a RAM megy tönkre és, hogy a digitális elektronika mellett nem árt egy kicsit az analóg dolgokhoz is érteni.